Véred
hullt a virágra.
Mint
vörös festék hatása,
Semmi
mást nem kiváltva
Erre
a vérrel torzított világra.
Egy
tisztátlan világ,
Ami
bíbor pocsolyában fullad
Szemed
láttára süllyed a mélyben.
Még
valahol visszatekint rád.
-A
vörös tinta folytogat, igaz?-
Te
halottnak hitt virág.
Te,
ki saját vérét ontja, életével.
Mert
a múlás az egyetlen vigasz.
Szemedben
valódi gyűlölet él
És
bűnt fertőz tekinteted.
Mindenki bánt tetteidért?
Már vírussá vált, büntető kezed.
Miben vörös virág őrlődik,
S eme
piros cseppben
önmagad tekint vissza rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése